Mennyit is ér ez?

Kedves Olvasók!

Letelt a nyári szünet, és nyakunkon a karácsony. Hát egy kisebb szünettel, de annál nagyobb lendülettel fogok bele a mostani bejegyzésembe. Akik figyeltek, talán tudjátok is, hogy a rádióban és újságban szintén szerepelt ez a téma, amivel én itt foglalkozom. Aki esetleg lekésett róla a bejegyzés alján újfent meghallgathatja ill. elolvashatja az információkat amit ezzel a témával kapcsolatban osztottam meg.
Namármost, ugye a karácsony az ajándékhalmok és hasonló, felesleges költekezések ünnepe lett. De megkérdeztem magamtól is, hogy tényleg erről szól? A számla felmutatja, hogy mennyit is ér nekem a másik? Azt hiszem, hogy dühöt éreztem. Hogy tárgyak halmával bizonygassuk az érzéseket, és elfelejtjük, hogy miről is szól ez az egész ünnep.
A marketing körülötte már szinte szánalmas. Minden évben megfigyelem, hogy mikor csap le a hullám. Az üzletekben, szeptemberben, mikor őszi dekorációt keresnék, mivel hát szeptember közepén van a naptári ősz, megrökönyödve néztek rám, hogy mit akarok én már ilyenkor őszi dekorációt, csak téli, karácsonyi van. És tényleg a rénszarvasszánok és az óriás mikulások vigyorogtak rám a polcokon. Az első karácsonyi dal a rádióban október 8.-án volt. A zöld kis sipítós manó pedig már augusztus utolsó hetében vijjogta, hogy már most intézzük a karácsonyt.
Úgyhogy ezekután nálam egy nagy kiálltás volt: ÁLLJ! Nem, én ezt így nem akarom. Úgyhogy a párommal és a környzetemmel is megegyeztem, hogy 10 euro, ez a maximum összeg, amit a másikra szánunk, és postaköltséggel együtt!!!
Arra szántam el magam, hogy ahogy tavaly is, így idén is adományozom a ruháimat. Már írtam nektek, hogy Marie Condo elképzelése nekem túl extrém megoldása a tárgyaktól való megválástól, viszont találtam egy kézenfekvőbbet. Megfogom a ruhát és megmondom, hogy mennyit ér nekem, mondjuk 25 eurót. Majd ránézek újból, és megkérdezem magamtól, hogy mennyit is adnék érte, ha üzletben látnám. Mondjuk 5 eurót. Ez a bizonyíték arra, hogy érzelmileg ragaszkodom hozzá, de nem hasznos számomra. Aki szeretné, próbálja ki, tapasztalatból mondom, hogy hatásos.
Páran személyesen is vagy üzenetben kérdezitek, hogy vettem e esetleg ruhát azóta: nem, nem vettem, és ha van is olyan darabom, ami most "trendi", akkor ebből is látszik, hogy a divat lehet, hogy változik, de az alapdarabok azok örökérvényűek és mindig is divatosak lesznek.

A szabadság nem azt jelenti, ha mindent birtoklunk, hanem azt, ha semmi nem birtokol minket.
Köszönök minden visszajelzést!

A cikk:
https://klikkout.sk/2019/07/31/egy-even-at-tarto-fogadalom-a-fenntarthato-divat-jegyeben/?fbclid=IwAR3HWt9y7B3cLK6aZznh_mjyhVBUSIsd0fSZjkcZN8GV7tLvEbACgIHq2e4


A rádiófelvétel:
https://www.rtvs.sk/radio/archiv/11349/1150301

Az ajándékozás tudománya

Kedves Olvasó(k)!

Nagy örömmel tölt el, hogy egyre inkább gyarapodtok, akiket érdekel a téma és az, hogyan élem meg ezt a kihívást. Akkor szusszanj egyet, és pár sor erejéig bebarangolhatod velem az utóbbi napok eseményeit, ami az utolsó bejegyzés óta történt.
Az írásimnak lett egy kis média fuvallata, ami nagyon megtisztelő és továbbra is inspirál abban, hogy sok embernek segíthetek ezzel, hogy írásban közlöm a fejlődésemet. Meglepően vettem, hogy egyre több a pozitív élmény a részetekről is, amikor nem vesztek felesleges dolgokat, vagy a nehezen megkeresett pénzeteket nem materiális dolgokba fektetitek. Az egyik barátnőm őszintén megvallotta, hogy nagyon igyekszik az írásaim alapján tűrtőztetnie magát, de még nem igazán sikerül neki. Tévedés ne essék, nem kell mindenkinek az én utamat járnia, ez inkább csak egy lehetőség, hogy így is meg lehet próbálni, így ís lehet változást hozni az életünkbe, hogy ne tárgyaktól függjünk és ne azok befolyásolják az életvitelünket.
A címhez igazodva folytatnám gondolataimat, mivel napokon belül lesz a születésnapom, és teljesen másképpen alakul a kívánság listám, mint eddig. Lány vagyok, így ilyenkor egészen automatikus az emberek részéről valamilyen ruhát ajándékozni vagy akár utalványt. Már májusban, a névnapom alkalmából sem így történt. Helyette azt akartam, hogy valamit megéljek, megtapasztaljak. Így történt, hogy két alkalommal is részt vehettem egy festőkurzuson. Mindenkinek tanácsolom, aki kikapcsolódásra és sikerélményre vágyik, mivel hatalmas energiabomba volt az számomra, hogy a minimális képességeim ellenére mire voltam képes, és úgy éreztem, hogy ez is tovább vitt a személyiségem fejlődésében. Fergeteges élményben volt részem, amit érzékelek, hogy szavakban nem is leírható. Úgy érzem, hogy hasonló irányban alakul majd a születésnapi ajándékom is.
Ezzel együtt megváltoztak az én ajándékozási szokásaim is, amit mindenki nagyon pozitívan értékel. Igyekszem valami maradandót és személyeset adni, és nem a pénzbeli értéken tartani a hangsúlyt. Sokkal jobban odafigyelek a másik igényeire, és alacsony büdzséből is képes vagyok valami szépet kihozni, és pozitívan sült el mindig.
Egy másik barátnőmmel is szerintem kialakítunk egy új szokást. Róla már írtam, ő az anyuka, aki anyaságin van és nagyon szépen halad ő is a vásárlás korlátozásában, mégha a pici végett persze ezt nehezebb lenne teljesen megfékezni. Tehát vele úgy alakult, hogy a névnapomra nem vett semmit, cserébe elhívott egy reggelire. Őszintén megvallom, hogy amúgy sem várom el senkitől, hogy ajándékot adjon, és ez még kellemesebben esett, hogy a drága idejét, a babája, jegyese (lassan férje :) ), családja és mindenki mellett, rám szánja. Sokkal értékesebb volt, mint bármilyen anyagi dolog. Tavaly szülinapra is saját kezűleg varott levendula párnácskákat kaptam tőle, amit tudtam, hogy milyen szeretettel és gondosággal készített nekem egy pici baba mellett, úgyhogy a mai napig nagy becsben tartom őket.
A nap gondolata talán az lenne, hogy becsüljétek meg amitek van, akik körül vesznek benneteket, és ha tehetitek, akkor a megunt dolgaitokat adjátok tovább olyanoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá.
Köszönöm szépen, hogy olvastok, hálás vagyok a figyelmetekért és köszönök minden visszajelzést!

"Nincs meg mindenem, amit szeretnék,
de megvan mindenem amire szükségem van.. "
J. MacDonald

Befolyásoló marketing talán?

Kedves Olvasó!

Egy újabb eseményteli hónapot tudhatok magam után, amikor is úgymond a ruhatáram stabilizációja foglalkoztatott. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy minden egyes hónap elteltével 3 ruhadarabtól megszabadulok. Ez eleinte elég könnyű volt, hiszen volt egy elvem: amit 2-3 éve nem hordtam, az szó nélkül repül. Na de elértünk ahhoz a szakaszhoz, amikor a darabokhoz emlékek kötnek engem. Valakitől kaptam, valamelyik kirándulásomról hoztam, egy kedves emlékkép fűz hozzá...szóval nem könnyű, de nem hagytam abba. Volt egy darab, amit a szüleimtől kaptam, mikor még az egyetemet kezdtem (aztán belegondoltam, hogy ez már kemény 9 éve), és nagyon óvtam, párszor volt rajtam, de tudom, hogy már nem fogom felvenni, így hosszabb hezitálás után, de megtettem, amit meg kellett. A capsule wardrobe fogalma még nagyon messze van, de folyamatosan, kis lépésekben el lehet érni.
Én ezt nem is tudnám radikálisan megtenni, mert mikor az ember hirtelen megválna minden emléktől, egyszerre, veszteségként élné meg. Így pedig van idő átértékelni, és fontossági sorrendet állítani, és okot adni rá, miért is teszem ezt.
Egy nagyon jó könyv (Lost connections) ír erről a problémáról (is). A depresszió és a szorongás mérvadó okozatait tanulmányozza, ahová a materializmus is tartozik. A ruhák, és egyéb csecsebecsék halmozása is pont ide tartozik. Igazából azt mondja az író is, hogy a világ, a média elakarja hitetni velünk, hogy ha újat veszünk, jobbak leszünk, miközben a háttérben pszichológiai toxinokkal mérgezzük magunkat és környezetünket. Egy ütős mondat a könyvből nagyon szépen magábafoglalja a lényeget: A materializmus az KFC a léleknek.
Még ha a válogatás nehéznek is tűnik, maga a végkifejlett sokkal nagyobb örömöt ad. Tényleg nem hiányoznak a kiválogatott darabok a szekrényemből; van, hogy nem is emlékszem, hogy miktől váltam meg. A legnagyobb örömet viszont az okozza, mikor egy rászoruló családnak ajándékozom, és ők elalélnak a látványtól, mivel sosem engedhetnének meg annyi ruhát maguknak.
Az egyik legnagyobb sikerem viszont most egy teljes zenekar befolyásolása volt.  Az énekesnővel volt szerencsém beszélgetni, riportot készített velem erről a blogról, és a kellemes beszélgetés végül bogarat ültetett a fülébe: nem kell kötelezően új darabokat beszerezni, ha klippet forgatnak. Így kiadta a bandatagok útját: mindenkinek a saját kincsei között kellett régészkednie és kiállni a kamerák elé. Hát szerintem, ha nincs meg ez a háttérinfó nem is sejtenénk, hogy ez történt.
Köszönöm továbbra is, hogy olvastok, minden visszajelzést továbbra is köszönök és ne feledjétek, kapni jó, de adni jobb!

Aki még esetleg nem hallotta a beszélgetést, akkor itt megtalálhatjátok:
https://www.rtvs.sk/radio/archiv/11349

A számok bűvöletében

Kedves Olvasó!

Köszöntelek újra ezen a felületen. Az új hónap ihletet adott, így mindenképp "papírra vetném" azt, ami foglalkoztat most engem.
6. hónap idén. Ez azt jelenti, hogy fél éve nem vettem magamnak semmit (harisnyán és zoknin kívül). A cím is adja magát, hogy számokban gondolkodjam most. Tehát fél év telt el amióta nem vettem semmit magamnak. Sokkal nehezebbnek képzeltem ezt az egészet, mint amilyen valójában. Nagyon sok ötletet szereztem a régebben említett applikációk által, rájöttem, hogyan is lehet gazdaságosan, viszont teljes valójában kihasználni a ruhatáramat.
Következő szám: 27. Ennyi fokkal köszöntött be hozzánk a június, ami már arra késztet, hogy mindenképp előhalásszam a tavaszi-nyári ruhákat és elrejtsem a kötött, meleg, téli pulóvereket. Igazából még élmény is volt elővenni, hogy mennyi szép, és egyedi darab gazdagítja a ruhatáram, viszont számolni kezdtem, és ebből újabb szám lett ehhez a témához ami a....
15. Pontosan ennyi nyári ruhám van, amit tavaly sikeresen beszereztem. Elgondolkodtam azon, hogy ha mindegyiket felvenném 2x a hónapban, akkor egy teljes hónapra levő ruháim vannak, ami elképesztően hangzik, még leírva is durva számomra, hogy mennyit képes az ember halmozni.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy havi egyszer kidobok legalább 3 darab ruhát vagy felsőt, és azt veszem észre, hogy nem is hiányzik a ruhatáramból. Fel sem tűnik a hiánya.
Továbbra is írjátok, hogy inspiráló az ötlet és mennyi családnak segítettetek már azzal, hogy kidobáltatok ruhákat, vagy mennyien megálltátok az ebay csábító filléres dolgait. A tárgyak nem minden. Nem pótolnak együtt töltött élményt, nem pótolnak barátságokat, szerelmeket, emberi kapcsolatokat. Csak azt érjük el, hogy zsákszámra elterülnek és lassanként hegyekben állnak körülöttünk és megfojtanak bennünket.
Továbbra is köszönöm, hogy olvastok és köszönök minden visszajelzést!

A tulipánok földjén

Kedves Olvasó!

Egy kis pihenés útán újult erővel térek vissza ide hozzád, hogy újabb tapasztalatokat osszak meg Veled. Rengeteg munka és egy kis utazás fékezte meg írói vénáim kiteljesedését, de most egy kis időre leülök és megosztom Veled hol is tartok a kihívásomban.
Ez a negyedik hónap, és a héten kezdődik az 5. hónap, hogy ténylegesen nem vettem magamnak semmit. De voltak már nehézségek is azóta. Éppen Hollandia csodálatos tájain jártam, ahol természetesen van bolhapiac. Azokat a kincseket senki nem tudja elképzelni, amik ott rejtőztek. Az a vintage világ Vallhalája, minden bűnnel amit csak el tudsz képzelni, és mi a legrosszabb? Hogy még olcsó is. Már a páromnak is megesett rajtam a szíve, hogy majd ő megveszi ajándékba, de mondtam nem....az is csalás lenne. Úgyhogy kibírtam, ez tényleg nehéz volt, mert imádom az egyedi, nem tucatgyártmányú darabokat és szinte vérzett a szívem.
Írjátok, és mesélitek is, hogy hányan igyekeztek az írásaim által fékezni a vásárlást. Nagyon szuperek vagytok. Ez az egész dolog nem csak hogy eko, és spórolsz is vele, de tényleg felfedezed, hogy mennyi kincset rejt az összes fiókod, a roskadásig tele polcaid és az akasztókra négyesével helyezett ruháid.
Az előző bejegyzéshez hasonlóan folytatnám pár érdekességgel még a pszichológia világából. Tehát a következő dolog, ami befolyásolja a vásárlási megszállottságunkat, az a jövőben viselendő ruhákat illeti. "Majd ezt hordom, ha lefogyok", például. Így probáljuk magunkat arra sarkallni, hogy majd biztos kondizni fogok meg majd fincsi salátákkal leküzdöm magamról a dolgokat és felveszem ezt a ruhadarabot. De emlékezz erre, hogy ne egy ruhadarabb határozza meg ezt nálad. Legyen ez a Te döntésed. Nem egy ruha fogja megszabni, hogy vékonyabb, okosabb vagy megnyerőbb e vagy a valóságban.
Egy másik jelenség az impulzív vásárlás. Ó, ki ne ismerné ezt, ugye? Felbosszantanak a munkahelyen, rossz napom van, rossz kedvem van...akkor elmegyek vásárolni, hogy jobb kedvem legyen. Vagy...ó kaptam bónuszt! Akkor megyek és végre megvehetem azt a pár ruhát, amit kinéztem. Igen, igen, boldogságot érzünk, egy ideig. Aztán el is felejtjük, hogy miért is vásároltunk és sokszor bosszankodunk, hogy mennyit is költöttünk merő felindulásból. Lehet, hogy nincs annyi pozitív impulzus most az életedben, de a vásárlással okozott boldogság elpárolog egy pillanat alatt, épp hogy csak megérzed és már ott sincs. Fektess bele inkább olyan elfoglaltságba, ami hosszútávon örömet okoz Neked.
Végül örülök, hogy néhányan tényleg adakoztatok a múltkori bejegyzés után. Nagyon örülök, és bizonyosággal mondhatom, hogy nagy örömet okoztatok ezzel sok embernek, akinek tényleg nem dől rá a szekrényének ruhatartalma.
Köszönöm, hogy olvastok és köszönök minden visszajelzést is!

A vásárlás pszichológiája

Kedves Olvasó!

Ma folytatásra szántam el magam.
Változás. Valami ilyesmi megy végbe bennem, de mintha mégsem fogalmazna meg ez az egy szó mindent, ami átalakulóban van bennem. Múlt héten volt alkalmam a városban sétálni, és egy csomó ruhabolt mellett, a turikról nem is beszélve. Többnyire ez volt az agyi pihentető cselekvés, a hétvége közeledtével, ha bemehettem egy boltba és nézelödhettem. De csak régen. Most nem is vonzott, pedig a nagy piros tábla a turi ablakában, ami szinte kiáltotta, hogy új áru érkezett: nem indította el a régi kísértés-folyamatot. Nem történt semmi. Csak sétáltam tovább. Nem volt kedvem sem bemenni. Be persze bemehetnék, attól függetlenül, hogy nem vehetnék semmit. De elmúlt a késztetés. Furcsa. Igazából furán jó érzés volt ez.
Na de a címhez hű szeretnék maradni, így megosztanék veletek pár érdekességet, amit a pszichológia fedezett fel a vásárlás mániával kapcsolatban. Az egyik ilyen a Diderot efektus. Denis Diderot-ról (nő) kapta a nevét, aki egyszer sok pénzhez jutott, így vett magának egy drágább piros ruhát. Ez az egy darab annyira különbözött a többitől, hogy késztetést érzett arra, hogy minden ruhadarabját lecserélje. Ugye a 21.században inkább a halmozások királyai vagyunk, de ennek van ez a fajta formája is, amikor elhatározzuk, hogy akkor már lecserélem ezt is, azt is, és végül egy csomó szatyorral állunk a bevásárlóközpont ajtajánál. Így ilyen helyzetben jobb felmérni, hogy éppen mihez is kell az az új ruhadarab milyen célt szolgál: pillanatnyi öröm szerzés vagy tudatosítjuk, hogy hiányzik ez a darab a gardrób szekrény roskadásig tele akasztóiról, polcairól?
Egy másik, amivel még én is találkozom, de már nem késztet vásárlásra, ez a Bandwagon efektus. Szószerint azt jelenti, hogy zenekari kocsi, de nem ehhez kapcsolódik. Ez akkor történik, mikor egy divatos darabot meglátsz másokon és arra késztet, hogy mindenképp te is beszerezz magadnak egyet. Természetesen nem kell, hogy olyan darab legyen, ami illik is hozzád, csak tetszik, mert másoknak is van. Ilyenkor fontos kérdés, hogy "Miért akarom ÉN ezt a ruhadarabot megvenni?". Végül lehet, hogy tényleg csak inspirálódtál, és tetszik ez a darab, ekkor ez rendben van. Ha mások behatása alatt vagy, akkor az már más dolog. Gondold át egy kicsit, hogy mit miért választasz, és kicsit elkerülheted a halmozást.
A pszichológiai teóriárkól egyelőre ennyi, ha tetszett ez a megközelítés, kérlek jelezzétek, és szívesen osztok meg majd többet is.
A tavasz közeledtével szeretnék minden kedves olvasót arra buzdítani, hogy szedjétek át a szekrényeiteket. Amit idén télen tényleg nem hordtatok, nagy bizonyossággal jövőre sem fogjátok. Valaki, aki viszont rászorul, nagyon hálásan fogadná bármely megunt ruhadarabotokat. Így, ha tudtok, szedjetek össze pár holmit is tegyetek jót másokkal, adakozzatok. Erre egy kiváló facebook csoport a Segítsünk másokon/szlovákiai oldal/ ahol konkrét családok kapják a segítséget.
Köszönöm, hogy olvastok, és köszönök továbbra is minden visszajelzést!

A modern világ vívmányai

Kedves Olvasó!

Először is örülök, hogy egyre több férfiolvasóval is bővülünk, remélem a mostani bejegyzés elnyeri az ő tetszésüket is.
Épp valentin napján jelentkezem, ami egy szép ünnep is lehetne, de pont ma hallottam két nő beszélgetését, ami nagyon is igaz volt számomra, hogy ez az a nap, amikor a férfiak "megszellőztetik" a barátnőjüket. "Ha már valentin, akkor elviszlek valahova. " Az ajándékhalmokról nem is beszélve. Újfent egy csomó kiadás, ami talán nem is a megfelelő üzenetet közli a másikkal, de legalább megnyugszik a lelkünk, hogy: idén valentinkor szerettelek, már csak karácsonykor "kell". Szomorú, de lehet ezt csak én látom így.
A vásárlási láz szinte fékezhetetlen, ünnep ide vagy oda, az emberek nem akarnak lekésni a legújabb darabokról. Pedig sokszor a legújabb darab ugyanabban a színben és hasonló szabásban tényleg a szekrényünkben lóg. Honnan is veszem ezt?
A modern technológia, tehát az okostelefonok és az internet világa magával hozta az aplikációk sokaságát és van köztük olyan, amely igazán hasznossá válhat bárki számára. Sokszor én is azért vettem új ruhákat, mert rongyosra hordtam egy-egy darabot, és már untam hordani, mert mindig ugyanúgy kombináltam. De ha kifogytunk az ötletekből, akkor nagy segítség lehet számunkra akár a pinterest is, amit gondolom, sokatok számára, nem kell bemutatnom. Viszont ami még hasznosabbnak tűnt, azok olyan aplikációk, mint a Closetspace, ahol konkrét kombinációkat találhatsz ruhákból, hogy mit mivel lehet hordani. Itt kiválaszthatod időjárásnak, alkalomnak és egyéniséghez illően, amit nagyon kézenfekvőnek tartok, mivel mindenki találhat kedvére valót. Így sokkal változatosabban használhatod akár kedvenc ruhadarabjaidat anélkül, hogy újat vennél, vagy a régitől megszabadulnál.
Az egyik barátnőm egy másik hasznos aplikációt mutatott, ahol a futár egy külön arra szánt táskába elvisz minden kidobni való holmid, de olyan ruháknak kell lennie, ami még hordható, amit odaadnál barátnak például. Ő elviszi, lefotózzák a ruhákat és egy jelképes összegért eladják, amiből ezen az oldalon tovább válogathatsz, ami igazán környezetbarát megoldás (na jó a futárt leszámítva, majd biztos egy idő uátn elektroautóra váltják vagy biciklis futár lesz). Ez az aplikáció a remix, bátran ajánlom, ha már Te is érzed, hogy reggelente ráddől a szekrényed tartalma. (Én majd jövőre használom ;) ).

Ami új, hogy kezdem felfedezni mi hiányzik a szekrényemből, ami nem sok dolog, de átlátom, hogy miből nem kell több és mi az ami majd jövöre már lecserélendő lesz.
Egy morális dilemmám van, amit többen is kérdeztetek már tőlem: ha kapok ruhát, amit nem kérek az csalás? Nem tudom, én annak érzem, mivel idén egyetlen új anyagdarab vagy hasonló nem bővítheti a ruhatáram. Érdekel a véleményetek. Mostanában bárkinek mesélek a fogadalmamról, mindenki megsajnál és ruhát akar nekem venni. Pedig tényleg nincs konkrét hiányérzetem, és valahogy kevesebb időt töltök a szekrény előtt is.
Továbbra is jelzitek, hogy igyekeztek tudatosabban vásárolni ruhák terén, nagyon örülök, hogy vannak köztetek akik ötletet merítenek ebből a pár sorból, és változtatnak a hozzáálásukon.

És ha már valentin és divat hadd zárjam egy idézettel Carrie Bradshowtól: A szerelmet tudni kell viselni, és ez az egyetlen márka, amely sosem megy ki a divatból.Köszönöm, hogy olvastok és továbbra is várom a visszajelzéseket Tőletek!

Barangolás Brémában, újdonságok a nagyvilágban és egy újabb siker

Kedves Olvasó!

A hideg ellenére melegszívvel invitállak vissza a blogomra, ahol most egy csésze kávé vagy tea mellett elolvashatod, hogy haladok a fogadalmammal.
Eltelt egy hónap, mindenkinek feltűnt gondolom. Nálam ez az egy hónap arról szólt, hogy valóban nem költöttem ruhára, és nem hiányzik. Amennyire meg voltam szokva erre az apró kis boldogságlöketre, most más lett a fontos.
Tudniillik, ha külföldön járok, akkor mindig legalább egy ruhadarabbal távozom, mert szeretek vele büszkélkedni, és azt mondani, hogy: Képzeld, Rómában vettem! Szeretek begyüjteni különleges darabokat és kitűnni a szürke tömegből. Pár bejegyzéssel lejjebb írtam, hogy ruhavásárlás helyett utazásra költöm az arra szánt pénzt. Prága helyett Brémába utaztam a barátom után, ahol Németország egyik igen különleges városkáját ismerhettem meg. Nem olyan tipikus német hely, az biztos, inkább az északi országok izgalmas épületkavalkádja díszíti a város látképét. Természetesen a sétálóutcát és a különleges bevásárlóutcát ellepte az embertömeg, hisz minden tábla azt hirdette, hogy ez az utolsó nagy leárazások ideje, mivel már itt van a tavaszi kollekció. Nem mondom, hogy nem szúrtam ki 4 vagy 5 ellenállhatatlan darabot, amit szívesen viseltem volna...hát... lehet, hogy volt az több is, na jó talán 7 vagy 8, de ki számolja (az egyik nagyon szines csíkos blézer volt, még mindig elevenen él az agyamban, még azt is tudnám, hogy melyik utcán találom). Hihetetlen dolog az agy. Aki pedig igazi vásárlási lázban ég, annak google térkép szerűen kialakul egy hálozat az agytekervényeiben, hogy mikor milyen darabot hol talál, és ha leszállítják, akkor polc-pontossággal és pontos akasztó számban meg tudja mondani, hogy hol helyezkedik el. Talán ez egy különleges képességem, és Ti még nem találkoztatok vele, de nálam ez mindennapos volt. Hát látni, hogy ez még nem tűnt el nálam.
A címben említettem, hogy van egy-két újdonság a nagyvilágban vásárlás terén. Az egyik nagy üzletlánc (nem reklámozok) most elindított egy kampányt, hogy kevesebb ruhára ad majd árengedményt, mert az emberek túltengenek az üzletekben ezeken a napokon. Tehát valósággá válna a slow fashion? Igazából egy-két tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a svédek már abszolult áttáltak erre, olyan szinten, hogy már bevásárló központok vannak a használt dolgokra. Mintha egy órási bolhapiacon vennél részt, csak zárt és csilli-vilibb terepen. Számomra ez még hihetetlenül hangzik, de nagyon szép elképzelése a jövőnek. De már egy ilyen üzlet a mi fővárosunk bevásárlóközpontjában is fellelhető, így bízzunk a legjobbakban.

A végére pedig egy újabb sikerrel szeretnék előrukkolni. Egy nagyon kedves barátnőmről lesz, akit gimi óta ismerek. Eleinte a különmatekórák csodálatos pillanatai kapcsoltak minket össze, majd a közös szakmában szerzett élmények, ezután pedig kolléganők és egyben barátnők lettünk. Ő az egyik közülletek aki szintén olvassa a blogomat, és akire szintén hatással volt az írásom. Ruhavásárlás szempontjából nagyon hasonlóak vagyunk, és mindketten tudjuk, hogy kell egy beépített faliszekrényben egymás mögé is ruhakéményeket helyezni, hogy minden darabja a ruhatárunknak elférjen egy helyen. Emlékszem mesélte, hogy kipottyannak a jegyesével, és néznek végre pár dolgot maguknak, mivel ilyenkor minden olcsóbb ugye. Aki pedig anyaságin van, biztosan tudja, hogy főleg a gyereknek veszünk ilyenkor új darabokat, aztán jöhetünk mi, na és az anyaságin kapott "vagyonok" vajmi kevés segítséget nyújtanak ebben. De megállta. A kedvenc üzletében nem egy, nem kettő, hanem több kabátot is fellelt, ami nem is jönne rosszul a sok téli babakocsikázáskor. De bogarat ültettem a fülébe. Visszhangként voltam jelen a fejében, hogy erre most mégsincs szüksége. Itt is ugyanazt üzenem neki, amit akkor mondtam, hogy nagyon, nagyon büszke vagyok rá, és hogy nagyon is tudom, milyen nehéz lehetett neki.
Köszönöm, hogy olvastok, és köszönöm a visszajelzéseket és azt is, ha megosztjátok másokkal is!

A tudatalatti befolyása és az online vásárlás átka

Kedves Olvasó!

Egy újabb hét végéhez érkeztünk. A héten valahogy többször odafigyeltem arra, hogy különböző reklámok miről szólnak, akár internetes, tévés vagy rádiós reklámokról beszélünk. Az egyik rádiócsatorna reklámja ez volt: "A szekrényem előtt állok, tele van ruhával, de nincs mit felvennem. De sebaj megnézhetem az xy.sk oldalt, ahol mindig találok magamnak megfelelő ruhát...". Hihetetlen. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy a 21. században fogyasztói társadalom vagyunk, de hogy ez ennyire túltengjen, sosem gondoltam volna.
A tudatalattimra más is hat. Egyik este megnéztem az Ördög prádát visel c. filmet, ahol a főszereplő átváltozik és csini ruhákat hord a film második felében. Angolul néztem, így tudtam, hogy ennek hatására álmodtam azt, hogy egy ismerősom egy csomó ruhát hord a probafülkébe és angolul válaszolok, hogy milyen ruhát szeretnék, és folyamatosan probálgattam, amíg fel nem ébredtem. Elvonási tünet? Lehet, nehéz megmondani 3 hét elteltével.
A reklámoktól átvándorolnék az online vásárlásra. Biztos mindenki ismeri azt a trükköt a cégeknél, hogy ha feliratkozol a hírlevélre, akkor mindig értesíteni fognak, ha éppen leárazás történik valamelyik oldalon. Valahol még azt is engedélyezik, hogy a "kedvencek" közé dobd a ruhát, hogy figyelhesd, mikor is árazzák le és csípheted el a legjobb áron. Ehhez hasonló cégek heti rendszerességgel küldik a hírlevelet, hogy látogass el hozzájuk. Na én végeztem velük. Nemrég átnéztem a teljes postafiókomat, hogy megtudjam hány ilyen cég küldött nekem hasonló e-mailt. Összesen 13 volt. Külföldi és otthoni ruhaüzletekről beszélünk, amiből mindig naprakész voltam, hogy éppen hol, mit lehet jó áron elcsípni. Na ennek vége, leiratkoztam szépen mindegyikről, hogy ne csábítsanak el. Már nem kapok információt, mikor olcsóbb egy ruha, mikor ingyenes a postaköltség, mikor költekezhetem jutányosan az oldalakon.
A fogadalmam része az is, hogy havonta egyszer átnézem a ruhatáram és átveszem, hogy mi az ami nem kell. Bár Marie Kondo elvét nem tudom követni, az nekem túl radikálisnak tűnik. Viszont az egyik kedvenc sorozatomban volt pont egy ilyen rész, ahol az anyának meg kellene válnia a régi ruháitól és a lánya azt mondja:" Dobj ki mindent, amit nem szeretnél viselni egy autóbalesetet során." Morbid, viszont igaz. Úgyhogy e hónapban egy csizmát, 3 felsőt, 2 ruhát dobtam ki. És mi a vicces? Nem is hiányoznak a szekrényből.
Remélem a hosszúság ellenére érdekesnek találtátok a mai bejegyzést is. Minden visszajelzést továbbra is köszönök!

Egy újabb kihívás legyőzése és az első sikerem

Kedves Olvasó!
Úgy döntöttem, hogy mindenképpen kell valamilyen megszólítás, mert többen is jelzitek, hogy valóban olvastok, akkor üdvözlet nélkül ne maradjatok.
Nos a múlthét is viszonylag eseménydús volt. A helyzetemet azért részben könnyíti, hogy sokat utazom a munkám miatt, így kevesebb esélyem van bűnre csábítani magam. Viszont hétvégén valahogy mindenki ruhákat akar nézni vagy vásárolni, ahogy az előző bejegyzésemben is olvashattátok.
Most a párom anyukája kért meg, hogy kísérjem el az egyik turiba nálunk, mert látott egy jó felsőt és szeretné, ha megnézném. Elmondhatom, hogy még soha életembe nem mentem be úgy, ilyen helyre, hogy nem nézek körül. Szóval csak követtem, egy tényleg érdekes darabot húzott elő "kiskettesért", ahogy ezt nálunk mondják, tehát olcsó volt. Egyébként azt hittem rosszabb lesz, hogy nem bírom ki. Új áru, látod hogy megszakadnak a fogasok az új darabok akasztóseregétől, ahogyan felsorakoznak a rudakon. De nem. Megálltam. Ő még nézelődött, de mást ő sem vett.
Ezután jókedélyűen elfogyasztottunk vele és a párom testvérével egy csésze kávét. De az anyukát nem hagyta nyugodni az újévi fogadalmam. Hogy lehet nem cserélni a ruhatárat??? Régen még ez rendben volt, szerinte, mivel akkor még nem volt annyi fajta lehetőség vásárolni. De a divat változik. Ezzel nem is vitatkozom, bár anyummal sokszor nevetünk ezen, mert mindig, minden évbe valamelyik évbe mennek vissza a divattervezők, most egy kis hatvanasévek stílus, aztán az ötvenesévek. Sokszor gondoltunk rá anyummal, hogy ha meghagytunk volna minden stílusból egy keveset mindig divatosak lehetnénk, a divat szerint öltöznénk.
Az én véleményem az, hogy csak jól kell tudni kombinálni dolgokat. Sokszor megéri a minőségesebb darabokat választani (ezt is ki lehet fogni olcsón vagy turiban, esküszöm), és abból nagyon szépen ki lehet allakítani egy időtálló ruhatárat. Coco Chanel is egyszer ezt mondta: Nem én diktálom a divatot. Én magam vagyok a divat.

Még hadd említsem meg az első sikerem, amit ez a blog hozott létre. Van egy barátnőm, akivel egyetem óta jóban vagyok. Ruhavásárlás szempontjából és a ruhásszekrényünk tartalmát nézve is nagyon hasonlóak vagyunk. Ő az anyukájával volt vásárolni, és meg tudta állni, hogy csak azért, mert olcsó volt a ruhadarab, attól még nem volt szüksége rá. Igazából gondolkodóba ejtette az, amit írtam, és ez inspirálta erre. Úgyhogy hálás vagyok ezért a visszajelzésért, köszönöm!
Továbbra is szívesen várok minden hozzászólást akár itt, akár privát üzenetként!
Köszönöm!

Első kísértés

Igazából az ember nem is számol vele, hogy mikor esik az első kísértés fogságába. Ma ez elkerülhetetlenné vált, mikor a párom megkért, hogy nézzünk neki kabátot. Szembesülnöm kellett a rideg valósággal: ma téli, akciós, leárazott ruhák fergetegén fogok átmenni és nem nézek meg egy darabot sem.
Először egy sportüzletet jártunk át, ahol azonnal kiszúrtam egy nagyon aranyos, hópelyhes garbót, mert hát már milyen cuki ilyenben lenni télen. Csak megfogtam, és azonnal elutasítottam. Nem kell. Hisz idén nem is síelek, hétvégén is sokszor dolgozom, hétköznap meg nincs lehetőségem hordani. Na és persze ott a fogadalmam: idén nincs ruhavásárlás. Párom kérdezte is, hogy miért nem nézek körbe, de nem is volt okom.
Nem volt kifejezetten rossz érzés, inkább szokatlan. Aki ismer, az tudja, hogy valósággal tehetségem van kiszimatolni a leárazott dolgokat és azt, hogy még jó méretet is találjak. A tesco teljes ruharészlegén úgy sétáltam át, hogy mindenhol lógott a 70%, de én még csak meg sem fordultam, egy ruhadarab irányába sem. Még úgy sem, hogy ajándékba vegyek valakinek, csak hogy nézelődhessem.
Büszke voltam magamra, és igazából felemelő érzés volt, hogy nem hagytam ott feleslegesen pénzt.
És máris jobb dolgokra igyekszem fordítani a figyelmem. A párommal részben távkapcsolatban élünk, ezért igyekszünk féluton találkozni. Nagyjából 100 euró mindig elment valamilyen dologra ami ruha, táska, ékszer vagy cipő volt. Ezt az összeget félretéve igyekszem kirándulásokat szervezni és találkozni Vele.
Már találtunk is egy helyes hotelt Prágában január végére, ahol Prága kanyargós utcáin élvezhetjük a cseh ételek és italok
megrészegítő illatát és emellett élvezzük egymás társaságát a már meglévő ruháinkban :).
Legközelebb újra jelentkezem, minden visszajelzést köszönök!

Kihívás 365 napra

Az ötlet 2018 decemberében fogant meg bennem. Ott álltam a szekrény előtt, már így is késésben egy találkozóról. Ruhatenger a szekrényemben. Elémtárult az őszi és a téli kollekcióm egész tárháza, mivel ugye a tavaszi és nyári öltözékem csak egy külön dobozban fér el. Valljuk be, és hadd mondjam ki egyenesen: sok ruhám van.
Sokáig nem is érdekelt a dolog, hogy mit viselek, hányszor veszem fel, mi a kedvenc ruhám, de azért a főiskola magával hozta a stílusok kavalkádját és hát kicsit az önkifejezésem része lett.
Alapképzésen munkapszichológiát tanultam, ahol azért egyértelmű volt az olyan tantárgyak által, mint a reklám pszichológiája, hogy a külcsín sokat elárul, így az egyetemei éveim alatt rengeteg ruha gyarapította a ruhatáram. Olyan szinten, hogy régen egy szekrényben elfértem, viszont diplomaosztóra a beépített szekrényem sem volt elég.
Akkor futottak el a lovak, mikor felfedeztem egy szuper turkálót a városban, ahol lakom. Igazából sosem tudtam sokat adni ruhákra, de ha márkásakhoz jutsz hozzá 1-2 euró fejében, akkor azt mondom, tiszta haszon. Persze anyukám mindig óva intett. Gimis koromban be sem mertem menni. Nagyon erősen él az emlék a fejemben, ahogy az egyik osztálytársnőm nadrágot próbál egy ilyen turkálóban és én szószerint a bejárati ajtóból néztem. Anyum hangja élesen élt bennem: nem vásárolunk ilyen helyen.
De hát aztán megállíthatatlan lett a dolog, mikor látod, hogy szuper ruha, van hasonlód, de nem ez a szín és megveszed, hisz csak 2 euró, és ez évekig ment.
Viszont. Megelégeltem a ruhatáram előtti ácsorgást. Az utóbbi években eladtam pár ruhámat, de csak azért, hogy újakat szerezzek be helyettük, úgyhogy a halmozás nem állt meg. Továbbfajult. Volt, hogy kikapcsolódásként elmentem vásárolni, és hogy jobb kedvem legyen, vettem mindig egy apróságot magamnak.
Idén nyáron fedeztem fel, mikor elkezdtem az őszi ruháimat előszedni, elcsodálkoztam: jé, ilyenem is van. Fúh, van egy ilyen ruhám is? Kezdtem rádöbbeni, hogy rengeteg mindenem van, és nem kell ezt tovább folytatni. Ekkor eldöntöttem.
Belevágok. Beismertem magamnak, hogy shopaholic vagyok és halmozom a felesleges dolgokat. Ezért megfogadtam, hogy egy évig nem veszek egyetlen ruhadarabot, táskát, cipőt, kabátot. Semmit.
Erről fogok időnként írni, hogy mi mindenre költöm helyette a pénzem, mivel kapcsolódik ki, mi minden változik ezáltal.
Bármilyen visszajelzést szívesen fogadok. Köszönöm!