Barangolás Brémában, újdonságok a nagyvilágban és egy újabb siker

Kedves Olvasó!

A hideg ellenére melegszívvel invitállak vissza a blogomra, ahol most egy csésze kávé vagy tea mellett elolvashatod, hogy haladok a fogadalmammal.
Eltelt egy hónap, mindenkinek feltűnt gondolom. Nálam ez az egy hónap arról szólt, hogy valóban nem költöttem ruhára, és nem hiányzik. Amennyire meg voltam szokva erre az apró kis boldogságlöketre, most más lett a fontos.
Tudniillik, ha külföldön járok, akkor mindig legalább egy ruhadarabbal távozom, mert szeretek vele büszkélkedni, és azt mondani, hogy: Képzeld, Rómában vettem! Szeretek begyüjteni különleges darabokat és kitűnni a szürke tömegből. Pár bejegyzéssel lejjebb írtam, hogy ruhavásárlás helyett utazásra költöm az arra szánt pénzt. Prága helyett Brémába utaztam a barátom után, ahol Németország egyik igen különleges városkáját ismerhettem meg. Nem olyan tipikus német hely, az biztos, inkább az északi országok izgalmas épületkavalkádja díszíti a város látképét. Természetesen a sétálóutcát és a különleges bevásárlóutcát ellepte az embertömeg, hisz minden tábla azt hirdette, hogy ez az utolsó nagy leárazások ideje, mivel már itt van a tavaszi kollekció. Nem mondom, hogy nem szúrtam ki 4 vagy 5 ellenállhatatlan darabot, amit szívesen viseltem volna...hát... lehet, hogy volt az több is, na jó talán 7 vagy 8, de ki számolja (az egyik nagyon szines csíkos blézer volt, még mindig elevenen él az agyamban, még azt is tudnám, hogy melyik utcán találom). Hihetetlen dolog az agy. Aki pedig igazi vásárlási lázban ég, annak google térkép szerűen kialakul egy hálozat az agytekervényeiben, hogy mikor milyen darabot hol talál, és ha leszállítják, akkor polc-pontossággal és pontos akasztó számban meg tudja mondani, hogy hol helyezkedik el. Talán ez egy különleges képességem, és Ti még nem találkoztatok vele, de nálam ez mindennapos volt. Hát látni, hogy ez még nem tűnt el nálam.
A címben említettem, hogy van egy-két újdonság a nagyvilágban vásárlás terén. Az egyik nagy üzletlánc (nem reklámozok) most elindított egy kampányt, hogy kevesebb ruhára ad majd árengedményt, mert az emberek túltengenek az üzletekben ezeken a napokon. Tehát valósággá válna a slow fashion? Igazából egy-két tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a svédek már abszolult áttáltak erre, olyan szinten, hogy már bevásárló központok vannak a használt dolgokra. Mintha egy órási bolhapiacon vennél részt, csak zárt és csilli-vilibb terepen. Számomra ez még hihetetlenül hangzik, de nagyon szép elképzelése a jövőnek. De már egy ilyen üzlet a mi fővárosunk bevásárlóközpontjában is fellelhető, így bízzunk a legjobbakban.

A végére pedig egy újabb sikerrel szeretnék előrukkolni. Egy nagyon kedves barátnőmről lesz, akit gimi óta ismerek. Eleinte a különmatekórák csodálatos pillanatai kapcsoltak minket össze, majd a közös szakmában szerzett élmények, ezután pedig kolléganők és egyben barátnők lettünk. Ő az egyik közülletek aki szintén olvassa a blogomat, és akire szintén hatással volt az írásom. Ruhavásárlás szempontjából nagyon hasonlóak vagyunk, és mindketten tudjuk, hogy kell egy beépített faliszekrényben egymás mögé is ruhakéményeket helyezni, hogy minden darabja a ruhatárunknak elférjen egy helyen. Emlékszem mesélte, hogy kipottyannak a jegyesével, és néznek végre pár dolgot maguknak, mivel ilyenkor minden olcsóbb ugye. Aki pedig anyaságin van, biztosan tudja, hogy főleg a gyereknek veszünk ilyenkor új darabokat, aztán jöhetünk mi, na és az anyaságin kapott "vagyonok" vajmi kevés segítséget nyújtanak ebben. De megállta. A kedvenc üzletében nem egy, nem kettő, hanem több kabátot is fellelt, ami nem is jönne rosszul a sok téli babakocsikázáskor. De bogarat ültettem a fülébe. Visszhangként voltam jelen a fejében, hogy erre most mégsincs szüksége. Itt is ugyanazt üzenem neki, amit akkor mondtam, hogy nagyon, nagyon büszke vagyok rá, és hogy nagyon is tudom, milyen nehéz lehetett neki.
Köszönöm, hogy olvastok, és köszönöm a visszajelzéseket és azt is, ha megosztjátok másokkal is!

A tudatalatti befolyása és az online vásárlás átka

Kedves Olvasó!

Egy újabb hét végéhez érkeztünk. A héten valahogy többször odafigyeltem arra, hogy különböző reklámok miről szólnak, akár internetes, tévés vagy rádiós reklámokról beszélünk. Az egyik rádiócsatorna reklámja ez volt: "A szekrényem előtt állok, tele van ruhával, de nincs mit felvennem. De sebaj megnézhetem az xy.sk oldalt, ahol mindig találok magamnak megfelelő ruhát...". Hihetetlen. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy a 21. században fogyasztói társadalom vagyunk, de hogy ez ennyire túltengjen, sosem gondoltam volna.
A tudatalattimra más is hat. Egyik este megnéztem az Ördög prádát visel c. filmet, ahol a főszereplő átváltozik és csini ruhákat hord a film második felében. Angolul néztem, így tudtam, hogy ennek hatására álmodtam azt, hogy egy ismerősom egy csomó ruhát hord a probafülkébe és angolul válaszolok, hogy milyen ruhát szeretnék, és folyamatosan probálgattam, amíg fel nem ébredtem. Elvonási tünet? Lehet, nehéz megmondani 3 hét elteltével.
A reklámoktól átvándorolnék az online vásárlásra. Biztos mindenki ismeri azt a trükköt a cégeknél, hogy ha feliratkozol a hírlevélre, akkor mindig értesíteni fognak, ha éppen leárazás történik valamelyik oldalon. Valahol még azt is engedélyezik, hogy a "kedvencek" közé dobd a ruhát, hogy figyelhesd, mikor is árazzák le és csípheted el a legjobb áron. Ehhez hasonló cégek heti rendszerességgel küldik a hírlevelet, hogy látogass el hozzájuk. Na én végeztem velük. Nemrég átnéztem a teljes postafiókomat, hogy megtudjam hány ilyen cég küldött nekem hasonló e-mailt. Összesen 13 volt. Külföldi és otthoni ruhaüzletekről beszélünk, amiből mindig naprakész voltam, hogy éppen hol, mit lehet jó áron elcsípni. Na ennek vége, leiratkoztam szépen mindegyikről, hogy ne csábítsanak el. Már nem kapok információt, mikor olcsóbb egy ruha, mikor ingyenes a postaköltség, mikor költekezhetem jutányosan az oldalakon.
A fogadalmam része az is, hogy havonta egyszer átnézem a ruhatáram és átveszem, hogy mi az ami nem kell. Bár Marie Kondo elvét nem tudom követni, az nekem túl radikálisnak tűnik. Viszont az egyik kedvenc sorozatomban volt pont egy ilyen rész, ahol az anyának meg kellene válnia a régi ruháitól és a lánya azt mondja:" Dobj ki mindent, amit nem szeretnél viselni egy autóbalesetet során." Morbid, viszont igaz. Úgyhogy e hónapban egy csizmát, 3 felsőt, 2 ruhát dobtam ki. És mi a vicces? Nem is hiányoznak a szekrényből.
Remélem a hosszúság ellenére érdekesnek találtátok a mai bejegyzést is. Minden visszajelzést továbbra is köszönök!

Egy újabb kihívás legyőzése és az első sikerem

Kedves Olvasó!
Úgy döntöttem, hogy mindenképpen kell valamilyen megszólítás, mert többen is jelzitek, hogy valóban olvastok, akkor üdvözlet nélkül ne maradjatok.
Nos a múlthét is viszonylag eseménydús volt. A helyzetemet azért részben könnyíti, hogy sokat utazom a munkám miatt, így kevesebb esélyem van bűnre csábítani magam. Viszont hétvégén valahogy mindenki ruhákat akar nézni vagy vásárolni, ahogy az előző bejegyzésemben is olvashattátok.
Most a párom anyukája kért meg, hogy kísérjem el az egyik turiba nálunk, mert látott egy jó felsőt és szeretné, ha megnézném. Elmondhatom, hogy még soha életembe nem mentem be úgy, ilyen helyre, hogy nem nézek körül. Szóval csak követtem, egy tényleg érdekes darabot húzott elő "kiskettesért", ahogy ezt nálunk mondják, tehát olcsó volt. Egyébként azt hittem rosszabb lesz, hogy nem bírom ki. Új áru, látod hogy megszakadnak a fogasok az új darabok akasztóseregétől, ahogyan felsorakoznak a rudakon. De nem. Megálltam. Ő még nézelődött, de mást ő sem vett.
Ezután jókedélyűen elfogyasztottunk vele és a párom testvérével egy csésze kávét. De az anyukát nem hagyta nyugodni az újévi fogadalmam. Hogy lehet nem cserélni a ruhatárat??? Régen még ez rendben volt, szerinte, mivel akkor még nem volt annyi fajta lehetőség vásárolni. De a divat változik. Ezzel nem is vitatkozom, bár anyummal sokszor nevetünk ezen, mert mindig, minden évbe valamelyik évbe mennek vissza a divattervezők, most egy kis hatvanasévek stílus, aztán az ötvenesévek. Sokszor gondoltunk rá anyummal, hogy ha meghagytunk volna minden stílusból egy keveset mindig divatosak lehetnénk, a divat szerint öltöznénk.
Az én véleményem az, hogy csak jól kell tudni kombinálni dolgokat. Sokszor megéri a minőségesebb darabokat választani (ezt is ki lehet fogni olcsón vagy turiban, esküszöm), és abból nagyon szépen ki lehet allakítani egy időtálló ruhatárat. Coco Chanel is egyszer ezt mondta: Nem én diktálom a divatot. Én magam vagyok a divat.

Még hadd említsem meg az első sikerem, amit ez a blog hozott létre. Van egy barátnőm, akivel egyetem óta jóban vagyok. Ruhavásárlás szempontjából és a ruhásszekrényünk tartalmát nézve is nagyon hasonlóak vagyunk. Ő az anyukájával volt vásárolni, és meg tudta állni, hogy csak azért, mert olcsó volt a ruhadarab, attól még nem volt szüksége rá. Igazából gondolkodóba ejtette az, amit írtam, és ez inspirálta erre. Úgyhogy hálás vagyok ezért a visszajelzésért, köszönöm!
Továbbra is szívesen várok minden hozzászólást akár itt, akár privát üzenetként!
Köszönöm!

Első kísértés

Igazából az ember nem is számol vele, hogy mikor esik az első kísértés fogságába. Ma ez elkerülhetetlenné vált, mikor a párom megkért, hogy nézzünk neki kabátot. Szembesülnöm kellett a rideg valósággal: ma téli, akciós, leárazott ruhák fergetegén fogok átmenni és nem nézek meg egy darabot sem.
Először egy sportüzletet jártunk át, ahol azonnal kiszúrtam egy nagyon aranyos, hópelyhes garbót, mert hát már milyen cuki ilyenben lenni télen. Csak megfogtam, és azonnal elutasítottam. Nem kell. Hisz idén nem is síelek, hétvégén is sokszor dolgozom, hétköznap meg nincs lehetőségem hordani. Na és persze ott a fogadalmam: idén nincs ruhavásárlás. Párom kérdezte is, hogy miért nem nézek körbe, de nem is volt okom.
Nem volt kifejezetten rossz érzés, inkább szokatlan. Aki ismer, az tudja, hogy valósággal tehetségem van kiszimatolni a leárazott dolgokat és azt, hogy még jó méretet is találjak. A tesco teljes ruharészlegén úgy sétáltam át, hogy mindenhol lógott a 70%, de én még csak meg sem fordultam, egy ruhadarab irányába sem. Még úgy sem, hogy ajándékba vegyek valakinek, csak hogy nézelődhessem.
Büszke voltam magamra, és igazából felemelő érzés volt, hogy nem hagytam ott feleslegesen pénzt.
És máris jobb dolgokra igyekszem fordítani a figyelmem. A párommal részben távkapcsolatban élünk, ezért igyekszünk féluton találkozni. Nagyjából 100 euró mindig elment valamilyen dologra ami ruha, táska, ékszer vagy cipő volt. Ezt az összeget félretéve igyekszem kirándulásokat szervezni és találkozni Vele.
Már találtunk is egy helyes hotelt Prágában január végére, ahol Prága kanyargós utcáin élvezhetjük a cseh ételek és italok
megrészegítő illatát és emellett élvezzük egymás társaságát a már meglévő ruháinkban :).
Legközelebb újra jelentkezem, minden visszajelzést köszönök!

Kihívás 365 napra

Az ötlet 2018 decemberében fogant meg bennem. Ott álltam a szekrény előtt, már így is késésben egy találkozóról. Ruhatenger a szekrényemben. Elémtárult az őszi és a téli kollekcióm egész tárháza, mivel ugye a tavaszi és nyári öltözékem csak egy külön dobozban fér el. Valljuk be, és hadd mondjam ki egyenesen: sok ruhám van.
Sokáig nem is érdekelt a dolog, hogy mit viselek, hányszor veszem fel, mi a kedvenc ruhám, de azért a főiskola magával hozta a stílusok kavalkádját és hát kicsit az önkifejezésem része lett.
Alapképzésen munkapszichológiát tanultam, ahol azért egyértelmű volt az olyan tantárgyak által, mint a reklám pszichológiája, hogy a külcsín sokat elárul, így az egyetemei éveim alatt rengeteg ruha gyarapította a ruhatáram. Olyan szinten, hogy régen egy szekrényben elfértem, viszont diplomaosztóra a beépített szekrényem sem volt elég.
Akkor futottak el a lovak, mikor felfedeztem egy szuper turkálót a városban, ahol lakom. Igazából sosem tudtam sokat adni ruhákra, de ha márkásakhoz jutsz hozzá 1-2 euró fejében, akkor azt mondom, tiszta haszon. Persze anyukám mindig óva intett. Gimis koromban be sem mertem menni. Nagyon erősen él az emlék a fejemben, ahogy az egyik osztálytársnőm nadrágot próbál egy ilyen turkálóban és én szószerint a bejárati ajtóból néztem. Anyum hangja élesen élt bennem: nem vásárolunk ilyen helyen.
De hát aztán megállíthatatlan lett a dolog, mikor látod, hogy szuper ruha, van hasonlód, de nem ez a szín és megveszed, hisz csak 2 euró, és ez évekig ment.
Viszont. Megelégeltem a ruhatáram előtti ácsorgást. Az utóbbi években eladtam pár ruhámat, de csak azért, hogy újakat szerezzek be helyettük, úgyhogy a halmozás nem állt meg. Továbbfajult. Volt, hogy kikapcsolódásként elmentem vásárolni, és hogy jobb kedvem legyen, vettem mindig egy apróságot magamnak.
Idén nyáron fedeztem fel, mikor elkezdtem az őszi ruháimat előszedni, elcsodálkoztam: jé, ilyenem is van. Fúh, van egy ilyen ruhám is? Kezdtem rádöbbeni, hogy rengeteg mindenem van, és nem kell ezt tovább folytatni. Ekkor eldöntöttem.
Belevágok. Beismertem magamnak, hogy shopaholic vagyok és halmozom a felesleges dolgokat. Ezért megfogadtam, hogy egy évig nem veszek egyetlen ruhadarabot, táskát, cipőt, kabátot. Semmit.
Erről fogok időnként írni, hogy mi mindenre költöm helyette a pénzem, mivel kapcsolódik ki, mi minden változik ezáltal.
Bármilyen visszajelzést szívesen fogadok. Köszönöm!