Kedves Olvasók!Örömmel jelentem, hogy a személyre szabott elvonókúrám sikerrel járt. A tavalyi fogadalmam végbement, és nem szeretnék ennél megállni.
Hogy mindenki képben legyen a kihívásom teljesítményével, így büszkén jelenthetem, hogy 365 nap alatt csak harisnyát vettem az esküvők alkalmával és talán 2 pár zoknit, és ENNYI. Semmi több nem kellett az egész év bármely időszakváltásához.
Emellett állandóan tartottam, hogy minden hónap végén dobtam ki 3 darab ruhát, ezt decemberben megsokszoroztam: 12 darab ment ki. A párom is beszállt decemberben és neki 2 sporttáskányi lett továbbajándékozva annak, akinek nagyobb szüksége van rá vagy jobb hasznát veszi.
Elindult a 2020-as év, ahol pedig új fajta kihívásnak vetem elébe magam. Az idei év során havonta egyetlen egy darab ruhát vehetek és azt is csak azért, mert KELL és nem azért, mert tetszik. 7 olyan ruhadarab van, amit észrevettem, hogy pótolni kellene, aztán a 12 hónap során még lehet akad valamilyen, de egyelőre 7 olyan dolog van, amit most a szekrényem esetleg nem tud pótolni.
Az első januári vételem egy új farmer volt. De azért nehéz volt visszakeveredni és gond nélkül bármit is venni. Persze én is pásztáztam a ruhákat, hiszen január van, ezt tavaly is elemeztem, hogy a jó ember ilyenkor vásárol, és nem új áru érkezésekor. De nagyon jó fék volt a párom, aki mikor a farmer mellett meglátott a kezemben egy rövidujjút is és egy kockás gatyót, akkor kérdően rámnézett és azt mondta: Neked nem csak farmer kell? Én persze nem hagytam a csatát azonnal, ezért azt válaszoltam: Csak megnézem, hogy áll. Az arcán megláttam a "te tudod..." c. nézést, és már dolgozott is bennem a tudat, hogy megint át esek a ló túloldalára. De bevallom felpróbáltam őket, viszont büszkén jelentem, hogy csak a farmer jött el velem. Én 10 perc alatt készen voltam a vásárlásommal, és mikor a párom másik 2 órán belül három kisbőrödnyi méretű szatyorral gazdagodva baktatott mellettem, egyszer csak megsajnált. Rám nézett, megállított az embertömegben, ahol a lábamnak csapkódó bevásárlószatyrokkal elverető vásárlók haladtak el, és azt mondta: a farmer csak hiányt pótolt, gyere nézzünk valamit amit igazán szeretnél, legyen csak egy dolog. Egy üzletben kilestem egy gyönyörű mustársárga nadrágot, de persze nem volt az én méretemben, csak eggyel kisebb. Azonban mivel engedélyt kaptam a vásárlásra, ezért úgy gondoltam, hogy ha úgy húzom bele magam, akkor is megpróbálom. Felment, kipróbáltam, hogy le tudok e ülni benne, aztán azt éreztem, hogy éhgyomorral még csak csak leülok, de a reggeli 1 órás vonatozásnál már vérkeringésem sem lenne. Hallottam a kisördögöt magamban: De tetszik, ilyen színeket imádsz. Erre az angyal: De szükséged van rá? Hány színes nacid lóg a szekrényben?....és akkor simán, bűntudat nélkül kijöttem, és a ruhatáras lány asztalán hagytam azzal, hogy te most nem jössz velem. Párom meglepetten, hogy miért nem viszem, hisz egyet megvehetek. De én rezzenéstelen arccal mondtam, hogy: nem, nincs szükségem rá.
Amilyen rágódással indult ez a mai vásárlás, annyira jól és büszkén jöttem el, és már azon is gondolkodtam, hogy melyik 3 nadrágot tudom simán kidobni, anélkül, hogy hiányt szenvedne tőle a szekrényem :)
Köszönöm, hogy olvastok, és köszönök minden visszajelzést!
