Nagy örömmel tölt el, hogy egyre inkább gyarapodtok, akiket érdekel a téma és az, hogyan élem meg ezt a kihívást. Akkor szusszanj egyet, és pár sor erejéig bebarangolhatod velem az utóbbi napok eseményeit, ami az utolsó bejegyzés óta történt.
Az írásimnak lett egy kis média fuvallata, ami nagyon megtisztelő és továbbra is inspirál abban, hogy sok embernek segíthetek ezzel, hogy írásban közlöm a fejlődésemet. Meglepően vettem, hogy egyre több a pozitív élmény a részetekről is, amikor nem vesztek felesleges dolgokat, vagy a nehezen megkeresett pénzeteket nem materiális dolgokba fektetitek. Az egyik barátnőm őszintén megvallotta, hogy nagyon igyekszik az írásaim alapján tűrtőztetnie magát, de még nem igazán sikerül neki. Tévedés ne essék, nem kell mindenkinek az én utamat járnia, ez inkább csak egy lehetőség, hogy így is meg lehet próbálni, így ís lehet változást hozni az életünkbe, hogy ne tárgyaktól függjünk és ne azok befolyásolják az életvitelünket.
A címhez igazodva folytatnám gondolataimat, mivel napokon belül lesz a születésnapom, és teljesen másképpen alakul a kívánság listám, mint eddig. Lány vagyok, így ilyenkor egészen automatikus az emberek részéről valamilyen ruhát ajándékozni vagy akár utalványt. Már májusban, a névnapom alkalmából sem így történt. Helyette azt akartam, hogy valamit megéljek, megtapasztaljak. Így történt, hogy két alkalommal is részt vehettem egy festőkurzuson. Mindenkinek tanácsolom, aki kikapcsolódásra és sikerélményre vágyik, mivel hatalmas energiabomba volt az számomra, hogy a minimális képességeim ellenére mire voltam képes, és úgy éreztem, hogy ez is tovább vitt a személyiségem fejlődésében. Fergeteges élményben volt részem, amit érzékelek, hogy szavakban nem is leírható. Úgy érzem, hogy hasonló irányban alakul majd a születésnapi ajándékom is.
Ezzel együtt megváltoztak az én ajándékozási szokásaim is, amit mindenki nagyon pozitívan értékel. Igyekszem valami maradandót és személyeset adni, és nem a pénzbeli értéken tartani a hangsúlyt. Sokkal jobban odafigyelek a másik igényeire, és alacsony büdzséből is képes vagyok valami szépet kihozni, és pozitívan sült el mindig.
Egy másik barátnőmmel is szerintem kialakítunk egy új szokást. Róla már írtam, ő az anyuka, aki anyaságin van és nagyon szépen halad ő is a vásárlás korlátozásában, mégha a pici végett persze ezt nehezebb lenne teljesen megfékezni. Tehát vele úgy alakult, hogy a névnapomra nem vett semmit, cserébe elhívott egy reggelire. Őszintén megvallom, hogy amúgy sem várom el senkitől, hogy ajándékot adjon, és ez még kellemesebben esett, hogy a drága idejét, a babája, jegyese (lassan férje :) ), családja és mindenki mellett, rám szánja. Sokkal értékesebb volt, mint bármilyen anyagi dolog. Tavaly szülinapra is saját kezűleg varott levendula párnácskákat kaptam tőle, amit tudtam, hogy milyen szeretettel és gondosággal készített nekem egy pici baba mellett, úgyhogy a mai napig nagy becsben tartom őket.
A nap gondolata talán az lenne, hogy becsüljétek meg amitek van, akik körül vesznek benneteket, és ha tehetitek, akkor a megunt dolgaitokat adjátok tovább olyanoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá.Köszönöm szépen, hogy olvastok, hálás vagyok a figyelmetekért és köszönök minden visszajelzést!
"Nincs meg mindenem, amit szeretnék,
de megvan mindenem amire szükségem van.. "
J. MacDonald
