Kedves Olvasók!Letelt a nyári szünet, és nyakunkon a karácsony. Hát egy kisebb szünettel, de annál nagyobb lendülettel fogok bele a mostani bejegyzésembe. Akik figyeltek, talán tudjátok is, hogy a rádióban és újságban szintén szerepelt ez a téma, amivel én itt foglalkozom. Aki esetleg lekésett róla a bejegyzés alján újfent meghallgathatja ill. elolvashatja az információkat amit ezzel a témával kapcsolatban osztottam meg.
Namármost, ugye a karácsony az ajándékhalmok és hasonló, felesleges költekezések ünnepe lett. De megkérdeztem magamtól is, hogy tényleg erről szól? A számla felmutatja, hogy mennyit is ér nekem a másik? Azt hiszem, hogy dühöt éreztem. Hogy tárgyak halmával bizonygassuk az érzéseket, és elfelejtjük, hogy miről is szól ez az egész ünnep.
A marketing körülötte már szinte szánalmas. Minden évben megfigyelem, hogy mikor csap le a hullám. Az üzletekben, szeptemberben, mikor őszi dekorációt keresnék, mivel hát szeptember közepén van a naptári ősz, megrökönyödve néztek rám, hogy mit akarok én már ilyenkor őszi dekorációt, csak téli, karácsonyi van. És tényleg a rénszarvasszánok és az óriás mikulások vigyorogtak rám a polcokon. Az első karácsonyi dal a rádióban október 8.-án volt. A zöld kis sipítós manó pedig már augusztus utolsó hetében vijjogta, hogy már most intézzük a karácsonyt.
Úgyhogy ezekután nálam egy nagy kiálltás volt: ÁLLJ! Nem, én ezt így nem akarom. Úgyhogy a párommal és a környzetemmel is megegyeztem, hogy 10 euro, ez a maximum összeg, amit a másikra szánunk, és postaköltséggel együtt!!!
Arra szántam el magam, hogy ahogy tavaly is, így idén is adományozom a ruháimat. Már írtam nektek, hogy Marie Condo elképzelése nekem túl extrém megoldása a tárgyaktól való megválástól, viszont találtam egy kézenfekvőbbet. Megfogom a ruhát és megmondom, hogy mennyit ér nekem, mondjuk 25 eurót. Majd ránézek újból, és megkérdezem magamtól, hogy mennyit is adnék érte, ha üzletben látnám. Mondjuk 5 eurót. Ez a bizonyíték arra, hogy érzelmileg ragaszkodom hozzá, de nem hasznos számomra. Aki szeretné, próbálja ki, tapasztalatból mondom, hogy hatásos.
Páran személyesen is vagy üzenetben kérdezitek, hogy vettem e esetleg ruhát azóta: nem, nem vettem, és ha van is olyan darabom, ami most "trendi", akkor ebből is látszik, hogy a divat lehet, hogy változik, de az alapdarabok azok örökérvényűek és mindig is divatosak lesznek.
A szabadság nem azt jelenti, ha mindent birtoklunk, hanem azt, ha semmi nem birtokol minket.
Köszönök minden visszajelzést!
A cikk:
https://klikkout.sk/2019/07/31/egy-even-at-tarto-fogadalom-a-fenntarthato-divat-jegyeben/?fbclid=IwAR3HWt9y7B3cLK6aZznh_mjyhVBUSIsd0fSZjkcZN8GV7tLvEbACgIHq2e4
A rádiófelvétel:
https://www.rtvs.sk/radio/archiv/11349/1150301
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése