Ha árcédula lógna rajtad, mennyit érnél?

Kedves Olvasók!

Az új év beköszönésével nem elhanyagolható tény, hogy ilyenkor próbálunk újfent változtatni magunkon. Hogy jobbak, szebbek, okosabbak legyünk. Elképesztő számomra, hogy ezt a változást sokszor valami külső behatásból várjuk: majd akkor leszek jobb és boldogabb, ha sikerül lefogynom, majd akkor leszek jobb és boldogabb, ha jobb munkám így több pénzem lesz. Milyen szörnyen is hangzik ez a szigor magunkkal szemben, mikor fellelhetnénk azt is önmagunkban, amit szeretünk és az egész változást azzal kezdjük, hogy igyekszünk elfogadni azt a jót amivel „ki tudunk egyezni“ önmagunkkal szemben.

Az új ruhák vásárláshoz visszatérnék, mivel ez a vezérfonala a blognak. A tavalyi évben megengedtem magamnak, hogy új dolgokkal bővüljön havonta a ruhatáram, és igazából nem volt ez sem egy jó megoldás, mivel megkedveltem az új darabokat és a régi darabokról megint lemondtam, és a szekrény aljában porosodtak. Így idén is tartom magam, hogy nem veszek magamnak semmit, csak ha nincs más helyette és létfontosságú (ami egy javíthatatlan cipő vagy egy kilyukadt kabát, ami már nem pótolható másképp).

 

Meglátásom szerint nem az új dolog igénylése, az állandó vágy az új dolgok megszerzésére fog minket boldoggá tenni. Már meséltem nektek azelőtt is A minimalizmus c. dokumentumfilmről, amelynek most következő része elérhető, és ami megint tanulságosra sikerült. Rádöbbenti az embert, hogy túlórázunk, hogy megengedhessünk magunknak drágább autót, nagyobb házat vagy drágább ruházatot. Az, amit nem veszünk észre, hogy ezeknek a dolgoknak minket kellene szolgálnia, és nem fordítva. A nehezen megkeresett pénzünk arra jó, hogy begyűjtsünk egy-két lájkot, megmutassam, hogy hatalmasabb vagyok a másiknál, mert nekem ez is elérhető? Mióta lett az irigység hajtóerő a társadalom élére való jutásban? Mikor romlott ez így el?

Ezt a kérdést küldöm ki a végtelen űrbe, lehet majd válasz is érkezik rá.
Köszönöm, és köszönök minden visszajelzést!

foto:pixabay.com